Hogy rögtön belevágjak a közepébe: a Carbon a szélsőségek játéka. Rengeteg jó és nagyon sok rossz tulajdonságból tevődik össze, éppen ezért erősen kettős érzelmeim vannak kétnapi játékot követően. A részletekben nagyon sokat javult a játék, a munka több, mint megfigyelhető rengeteg elemen, effekten, az autólista is nagyszerű, az irányítás is kiválóra sikeredett, a hibák mégis említést érdemlőek.

Elvileg van egy történeti szál. A játék elején egy verseny balul sül el, a rendőrök lekapcsolják a mezőny nagy részét – minket kivéve! Társunk, Nikki a helyzetet kihasználva egy táskát dob autónkba, majd elmenekülünk. Innét ered az egész konfliktus; a város feje, Darius pénze volt a táskában, legalábbis abban, amit Nikki nekünk szánt, a gond csak annyi, hogy valaki kicserélte egy ugyanolyan zsákra. A helyzet tehát az, hogy Darius minket gyanúsít a pénz eltűntével, ezért kellett elhagynunk Palmont City-t. Visszatérésünkkor ugyebár ő fogad minket, s ment meg Cross kezei közül, majd azt a feladatot adja, hogy versenyeken szerezzük neki vissza a pénzt. Nikki gondjaira bíz minket, aki túlzottan nem örül a feladatnak, ugyanis általános vélekedés, hogy mi nyúltuk le a lóvét. A játék folyásával aztán egyre közelebb kerülünk a titok nyitjához. Folyamatosan bizonyos részekre hívják fel a figyelmünket; miért pont a mi kocsinkat nem áramtalanították a rendőrök; miért állt előlünk félre egy 300C, s tudtunk elmenekülni.

Idővel Nikki bevallja, hogy mielőtt nekünk adta volna a táskát, fellökték, s lehet, hogy akkor valaki kicserélte a pénzes zsákot egy másikra. Egyik társunk pedig látta is az esetet, illetve a gonosztevő arcát. Innentől már csak egy lépés, hogy kiderüljön: az egész akció mögött Darius áll, aki, miután megszereztük az egész várost, átad minket Crossnak. Miután lelép, Nikki érkezik, aki Cross lefizetése után a társunkká szegődik; rájött, hogy az egész mögött Darius áll, aki végig csak kihasznált minket. A feladatunk végül az, hogy közös erővel üssük ki Dariust Palmont Cityből – győzzön az igazság, stb.

A furcsa azonban az, hogy a történeti szál teljesen elvész a Carbonban. Hatása nem nagyon van a játékra, néha 1-1 verseny után valaki beszól videón – de feszültségnek nyoma sincs. Versenyről versenyre járunk, amelyeket rendszerint elsőre abszolválni is tudunk. Itt két újabb problémát lehet felvetni. Az EA véleményem szerint itt tolt ki igazán a játékosokkal. A város szinte teljesen felesleges lett. A tuningolást a Safe House-ban végezhetjük, ott vannak a műhelyek, így a városban való cirkálás feleslegessé vált. Így sokkal kevésbé tudjunk a magunkénak érezni a várost, a versenyekre is inkább egyből odanavigálunk, semmint hogy magunk vezessünk oda. Az U2-ben, az MW-ben ez nagyon másképp volt, utóbbiban a rendőri akciók miatt még fontosabb volt a város minden egyes szegletének az ismerete.

És a megdöbbentő felfedezés is itt következik: a Carbon városa nagyon, de nagyon emlékeztet a Most Wanted-éra. Rengeteg ismert kanyar, sikán, levágás, kombináció, egyenes, ugrató – megkockáztatom, hogy a nyomvonal 20-25%-a át lett emelve az MW-ből. Arról nem is beszélve, hogy a pályaikonok jó része is ugyanaz, amit már korábban megtapasztalhattunk, s a városi autók terén sincs előrelépés. Illetve csak külsőleg nincs; a civilek végre nem szuicid vadállatok. Ha közeledünk feléjük, igyekeznek félrekapni a kormányt, megúszni az ütközést, stb. Amennyiben azonban mégis karambolozunk, elpattannak előlünk egy oldalra, s ha itt ismét nekik megyünk, megállunk. Ezzel az újítással dinamikusabb lett a játék!

A versenyek pedig tényleg könnyűek, de itt azért némi pozitívumot is fel lehet már mutatni. A könnyűség ugyanis úgy értendő, hogy az AI eléggé bután vezet, gyakran feleslegeseket lassít, érthetetlen manőverekbe megy vele. Mindazonáltal végre, végre eljutottunk oda, hogy nem verünk rá 1 kör alatt kettőt a számítógépre – még ha elől haladunk is, biztos, hogy valahol a közelben, a nyomunkban vannak. Általában 7-en, de előfordul 4, illetve 12 versenyzős mód is.

A negatív hullámoknak ezzel vége is, ráevezhetünk ama kellemesebb vizekre. Mindazon hibái ellenére, amiket bátorkodtam megemlíteni, a Carbon egy frenetikus játék! A grafika gyönyörű. Ezen felesleges vitatkozni; a város megfelelő kidolgozottsága mellé a kocsik 10 pontos megrajzolása párosult, így a szemnek mindenképpen ajándék minden egyes Carbonos perc. Az autók fizikája is egészen kiváló, teljesen másképp kell irányítani egy Muscle kategóriás autót, mint egy Tunert – ez be lett ígérve, s a megvalósításba sem csúszott hiba.

Az autókról további nagyszerű hír, hogy maximumra húzott teljesítménnyel sem azonosak az értékeik! Egy max. tuningos Camaro végsebessége valahol egy RX8-as kezdőértéke környékén van, gyorsulása azonban szinte kilóg a monitorról. Ugyanígy a többi autónál, csak természetesen más mutatókban.

Nagyon jóra sikeredett a csapatmunka megvalósítása is. Minden egyes tagnak különféle tulajdonságai vannak, amelyeknek valóban komoly hasznát vesszük. Többek között ők nyitják meg az utat az elemek Autosculpt-olásához is, de győzelmenként akár több pénzt is hozhatnak a konyhára. Erősítvén a csapatszellemet, autójukat a mi szájunk íze szerint formázhatjuk, kialakítva így a saját csapat-arculatot.

A vizuális tuningolás maga a Kánaán. A kocsik teljesen testre szabhatók, s örömmel tapasztaltam azt is, hogy azért az eredeti karakterből is sok megmarad a járgányokon. Egy Brera például gyönyörű versenyautó lehet, légbeömlőkkel, stb., egy Porsche pedig maradhat olyan elegáns, mint ahogy a szalonból kijött. Némi probléma adódott azonban abból, hogy néha nem teljesen egyértelmű a navigálás. A fényezésnél a színskálán való haladáshoz billentyűzettel kell felmenni a skálára; a matricák mozgatásánál is kissé értelmetlenül kell kombinálni az egér és a billentyűzet használatát, ráadásul a matricák roppant lassan töltődnek be.

Egy roppant korai összegzés fog következni. Minden hibája és könnyűsége ellenére kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy a Carbon egy borzalmasan eltalált, látványos, mozgalmas, kiváló játék! A sebesség érzete nagyszerűen átjön a kamerán (főleg ha a lökhárító nézetet választjuk!), a történeti szál ugyan mellékes, mégis jelen van, s végig kísér minket... ráadásul 50 gyönyörű autóból választhatjuk ki kedvenceinket. Szerény véleményem szerint a Carbon bőven megüti a 13.000 forintos mércét, sokkal rosszabb játékokat is lehet ennyi pénzből venni – igaz, nagyon sok mást is. Mindenkit csak és kizárólag arra tudok bíztatni, hogy ha esetleg netről már letöltötte a Carbont, fektessen bel a bolti verzió megvásárlásába is, ez a játék ugyanis bőven megéri, s, mondjuk ki őszintén: meg is érdemli.